Language: English | Hungarian
Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2009-2014 Kapacitásfejlesztés és intézményközi együttműködési program

FőoldalMagunkrólKözhasznúsági jelentésPV alapfogalmakHírekVeszélyhelyzetekKéptárKapcsolódó JogszabályokMegyei-, városi, térségi szervezetekTudományos EgyesületKépzési anyagokPV SzemlePályázatokImpresszumPartnereinkNorvég Projekt

Koszorúzás

2016. március 02. 06:45

A légoltalom hősi halottaira emlékezve koszorúzási ünnepséget szerveztünk rendeztünk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Díszudvarán.

A rendezvény a Himnusz hangjaival kezdődött, majd Dobrai János ny. pv. ezredes emlékezett a megjelent szervezetek képviselői előtt.

Beszédében többek között ezt mondta:

„A Magyar Polgári Védelmi Szövetség által a Polgári Védelem Nemzetközi Világnapja alkalmából szervezett megemlékezés alkalmával emlékezzünk azokra a hősökre, akik életüket áldozták mások életének megmentése érdekében.

Hagyományainknak megfelelően március 01.-n a Polgári Védelem világnapján rójuk le hálánkat és kegyeletünket a nemzet azon hősei és vértanúi előtt, illetve tisztelgünk azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták fel a II. világháború kegyetlen pusztítása során, a bombázások alatt, az azt követő romeltakarításban, aknamentesítésben. Ők a légoltalom hősi halottjai. Hőssé váltak, mert oltalmazták a lakosságot, azért küzdöttek, hogy az emberi életben és anyagi javakban keletkező veszteségek minél kisebbek legyenek, emlékezzünk rájuk.

Ezen a napon érdemes egy kicsit visszatekinteni a kezdetekre, párhuzamot keresni és találni gyökereink és a ma feladatai között.

Hogyan is kezdődött, miért is alakult meg a Légoltalmi Liga, aminek oly sokan köszönhették életüket a világháború viszontagságos időszakában:

Az I. világháború lezárásakor, a katonai vezetők és szakemberek túlnyomó többsége úgy vélte, hogy egy esetleges következő háború megnyerésének leggyorsabb útja a levegőbe vezet, ahol bombázó- és vadászrepülőgépek bevetésével kényszeríthetik térdre az ellenséget. Az 1920-as, 1930-as évek során újra és újra „csodafegyver” kifejezéssel illették a légierőt, legyen szó ipari, vagy katonai célpontok bombázásáról, vagy ejtőernyős és légiszállítású csapatok bevetéséről, taktikai, vagy stratégiai előny megszerzése céljából, akár mélyen az ellenség hátában. Ez a stratégia teremtette meg a légvédelem, mint önálló fegyvernem megszületését is, így tulajdonképpen a légitámadások elleni védekezés főképp katonai feladatként jelent meg ebben az időszakban. Jó ideig hazai körökben is pusztán katonai kérdésként kezelték a légiveszélyt, és a rá adandó választ, ám ezen a hozzáálláson gyorsan változtatott az a tudat, hogy a Magyar Királyság a trianoni békediktátum értelmében nem rendelkezhetett semmiféle légierővel, vagy légvédelmi csapatokkal és komolyabb légelhárító tüzérséggel. Emellett a területileg csökkent országot ebben az időben már észak-déli irányban 30 perc, kelet-nyugati irányban pedig 90 perc alatt lehetett átrepülni határtól-határig. Ezen egyenlőtlen erőviszonyok a magyar hatóságok figyelmét sem kerülték el, így két úton is igyekeztek választ találni a reális fenyegetésre. Egyrészt a Magyar Királyi Légierő titkos fejlesztése (Légügyi Hivatal –Lü. H. fedőnév alatt), másrészt pedig a polgári légoltalom fejlesztése jelentette a megoldást.[1]

A légoltalom célja és feladata volt a polgári lakosság felkészítése az országot érő légitámadások során követendő magatartásra, az emberéletek megóvása, az ipari, infrastrukturális és kulturális értékek védelme a bombázások alatt, valamint a bombatámadások következtében felmerülő kármentesítési munkák elvégzése.

A működés feltételeinek meghatározása érdekében érdemes megemlítenünk az első jelentős, a légoltalommal foglalkozó törvényi szabályozást, az 1935. évi XII. törvénycikket, mely nem volt más, mint a légvédelemről szóló kerettörvény, amely kimondta, hogy légoltalmi szolgálatba rendelhető minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgárságú férfi és nő. Ezt a korhatárt 1939-ben 14 és 70 év közötti magyar állampolgárságú férfiak és nők körére bővítették. A törvénycikk rendelkezett az érintett korosztály kiképzéséről is, melyet úgy ütemeztek, hogy lehetőleg minél kevésbé hátráltassák a behívottakat a polgári foglalkozásukban, és minél hatékonyabban felkészítsék a résztvevőket a lakóhelyükön a szabad idejükben végzendő légoltalmi feladatok ellátására.

Ugyanakkor a törvénycikk 2 hónapos, hadihelyzetben pedig 6 hónapos elzárással rendelte büntetni a légoltalmi kiképzésekről és szolgálatról való elmaradást. A légoltalommal foglalkozó szabályozás rendelkezett az óvóhelyek kialakításával, felszerelésével is, így többek között az új építésű házaknak saját kiépített légópincével, míg a régebbieknek a pincékből szakemberek bevonásával átalakított óvóhelyekkel kell rendelkezniük. Az átalakítások költségei egyéni elbírálás alapján osztották meg az önkormányzat, a Légoltalmi Liga adományokból befolyó pénzalapja, és a lakóházak saját költségvetése között.

A Légoltalmi Liga, mint társadalmi szervezet, 1937. december 5-én alakult meg ünnepélyes keretek között Budapesten. Első ügyvezető elnöke Petróczy István repülő ezredes, az első magyar pilóta, és a repüléstechnika úttörője volt. A Liga fő feladata az ország közigazgatási területén belül a polgári lakosság mozgósítása és tájékoztatása volt légoltalmi ügyekben. Szorosan együttműködött a Belügyminisztériummal, és a tűzoltósággal. Saját újságot jelentetett meg „Riadó!” címmel, és kiadványok, kézikönyvek tömegével igyekezett segíteni a polgári légoltalmi törekvéseket.

A Légoltalmi Liga megalakulása után nem sokkal országos felvilágosító körútra indult. Már 1937-ben általános- és középiskolai tankönyveket adtak ki légoltalmi témakörben, melyek felkészítették a tanulókat a riadók kezelésére, és mely egy évvel később a már kötelező iskolai tananyag lett. Az igazi felkészülés azonban 1939-ben kezdődött meg, amikor kiépült az országos Légoltalmi Liga rendszere, melyet a fővárosban a rendőrfőkapitány, a megyei jogú városokban a megyei rendőrkapitányok és a polgármesterek, egyéb településeken a rendőri kirendeltségek, illetve ha ilyenek nem léteztek, a községi jegyzők vezettek. Az ő feladatuk volt a Légoltalmi Liga helyi csoportjának megszervezése és vezetése, a helyi légoltalmi terv kidolgozása, a légoltalmi szolgálatot teljesítők kiképzése és felszerelése, valamint a légoltalmi, tűz- és gázvédelmi rendszabályok betartatása. Ezeket a segédosztagokat a bombatámadásokkal összefüggésben felmerülő feladatukat végző hivatásos szervek (rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálatok és légvédelmi csapatok) támogatására, valamint a légoltalommal összefüggő feladatok önálló elvégzésére képezték ki. A légoltalmi szolgálatot teljesítő egyéneket igyekeztek polgári képzettségüknek megfelelő beosztásban alkalmazni, ezzel is rövidítve az átképzésük időtartamát. Ebben az évben kezdődött meg a lakosság önvédelmi felkészítése is a Légoltalmi Liga által rendezett gyakorlatokon, melyeken a légoltalmi szolgálatot ellátó személyek is gyakorolhatták feladatuk végrehajtását. A legfiatalabbakat országos turnéra induló zenés „Légoltalmi Bábjátékkal” nevelték a helyes viselkedésre veszélyhelyzetben, melyben Légvédelmi Jóska és Légoltalmi Kati főszereplésével mutatták be a légvédelem és a légoltalom működését és kapcsolatát. Emellett a Légoltalmi Liga országos vándorkiállításon mutatta be feladatát, felszerelését és képességeit, többek között az 1937-es évi Budapesti Nemzetközi Vásáron is.

Napjainkban is szükségünk van hősökre, olyan hivatásos vagy önkéntes szervezetekre és személyekre, akik áldoznak és áldozatot hoznak azért, hogy egy-egy veszélyhelyzetben a lehető legkisebb legyen a pusztítás mértéke, a legkisebb legyen az áldozatok száma.

Ma, itt a Budai Várban, a Légoltalom és a Polgári Védelem Hőseinek Emléktáblája előtt mindazon hősökre emlékezzünk, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a lakosság védelméért, akik szolgálatot teljesítettek rendőrként, tűzoltóként, katonaként, mentősként, orvosként, ápolóként, a hatósági légoltalomba beosztott állampolgárként, és a Légoltalmi Liga önkénteseként.

A Polgári Védelem hősi halottjainak kegyeleti hangulata tovább erősödhet bennünk, ha a koszorúzást követően megállunk az emléktábla szomszédságában álló, katonáknak, neves személyiségeknek emléket állító szobrok és emléktáblák mellett.”

Ezt követően szintén nyugállományú kollégánk Kuncz József szavalata emelte a megemlékezés színvonalát .

Az ünnepség Németh Kíra kiasszony hegedűjátékával folytatódott, aki egy szonátát adott elő.

A koszorúzások sorát Szövetségünk elnöksége nyitotta meg. A koszorút Dr. Endrődi István tü ezredes elnök és Orovecz István ny. vezérőrnagy szalmai elnök helyezte el.

Koszorúztak az OKF, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézet, a Fővárosi- és a Pest Megyei Katasztrófavédelmi igazgatóság, Magyar Tűzoltó Szövetség, a Magyar Vöröskereszt, az RSOE, A Katasztrófavédelmi Központi Múzeum, A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, A Sólyom Speciális csoport, a Fővárosi- és Pest megyei polgári védelmi Szövetségek, a Polgári Védelmi Tudományos Egyesület képviselői.

A megemlékezés A Szózat és a Takarodó hangjaival ért véget.

 

[1] http://www.masodikvh.hu/erdekessegek/erdekessegek/2364-legoltalom-magyarorszagon-a-ii-vilaghaboru-alatt

Fotó: Ulicskáné Hegedűs Judit

Vissza

Ezt a hírt eddig 733 látogató olvasta.


 

Kapcsolódó képek:

Koszorúzás Koszorúzás Koszorúzás More images More images

Hírarchívum